BELTÉRI LÁMPÁK

A design lámpák jellemző tulajdonsága, hogy lámpacsaládból áll össze. Különböző darabszámú lámpákból tevődik ki egy-egy család. Általában a klasszikus lámpacsaládok rendelkeznek a legtöbb típusú és méretű tagokkal. A család legnagyobb tagja a csillár, melyből a klasszikus stílus kedvelői három, négy méretből is választhatnak, akár két vagy háromszintes kivitelben. Így a csillárokat a karjaik alapján 15-12-8 vagy 5 karú csillároknak nevezzük. A csillárok méretüknél fogva a nagyobb belmagasságú tereket igénylik, így tudják megtartani eredeti méretarányaikat, és teljesednek ki megmutatván igazi értéküket. A lámpacsaládok második legnagyobb és legnépszerűbb tagjai a mennyezeti lámpák, melyek a csillár anyagát, színvilágát és stílusát követve a csillárhoz igazodik. A népesebb családok általában két, három mennyezeti lámpával is rendelkeznek, melyeket egymástól a méretük és fényerejük különböztet meg. A csillárokkal ellentétben a mennyezeti lámpák nem igényelnek nagy belmagasságot ahhoz, hogy a helyiségeink impozáns elemei legyenek, mégis képesek megfelelő fényerővel ellátni a tereket. A csillárokhoz hasonlóan szintén belmagasságot igénylő családtagok a függesztékek vagy, ahogy még emlegetjük őket a függő lámpák. A család többi tagjához hasonlóan, anyagában, szín világában és stílusába a többi családtaghoz igazodik, de a csillároktól eltérően kisebb helyiségeket lát el fényforrással. Bár a függesztékek is lehetnek egy vagy több ággal és fényforrással ellátottak, mégis alsóbb rendű szerepet töltenek be a csillárokkal szemben. Méretben már sokkal kisebb és ritkábban alkalmazott lokális fényforrás a fali lámpa vagy falikar. Szintén a klasszikus lámpacsaládok rendelkeznek e tagokkal, akár két változatban is. A fali lámpák gyakran súrló fénnyel világítják meg a falat, ezzel indirekt fényt kibocsátva, míg a falikarok, mint ahogyan a nevük is mutatja, karszerűen a térbe belógva lefele vagy felfele világítják meg a helyiségek bizonyos részeit. A falilámpák és falikarok a fő lámpák, mint a csillár, a függeszték, vagy a mennyezeti lámpa kiegészítő elemei, hasznos segítői azoknak, melyek az általános világítás mellett külön kapcsolhatók. Az itt felsorolt lámpatípusok, mind-mind fix bekötést igényelnek, tehát a világítás tervezésekor figyelembe kell venni, a tervezett elhelyezkedésüket, a megfelelő helyre történő kiállások kialakításánál. A családkövetkező tekintélyes méretű tagja az állólámpa. Lámpacsaládban már csak elvétve találkozunk azzal a lehetőséggel, hogy két állólámpa típus közül is választhatunk. Egyes elegáns klasszikus lámpacsaládokban megtalálható volt az állólámpa, és annak olvasókarral készült változata is. Végül következhet az egyik legkisebb családtag az asztali, vagy, ahogy sokan ismerik az éjjeli lámpa. Szintén egyre ritkábban láthatunk olyan lámpacsaládokat, ahol ez a lámpatípus két méretben is megtalálható. A nagyobb méretű asztali lámpa általában a komódra, kandallók párkányára készült, míg a kisebb testvére az éjjeli szekrényekre, innen is az ismert elnevezés, hogy éjjeli lámpa. Az utóbb két lámpatípus, mint az állólámpa, vagy asztali lámpa szintén helyi vagy lokális kiegészítő fényforrásként szolgálnak, és a fő lámpákkal ellentétben nem igényelnek fix bekötést, bárhová el vagy áthelyezhetők, ahol csatlakozó aljzat, dugalj, vagy közismertebb nevén konnektor található.